Démonmester

Vér és vér mindenütt. Rémálomba illő vértócsák. Hátborzongató csíkok a padlón és a falakon. 
   Illetve nincsenek falak. Mind a négy oldalról pókháló vesz körül. Karvastagságú szálak milliói, némelyek szabályos mintát alkotva fonódnak össze, mások rendezetlenül futnak szét. Sok véres is akad köztük. A háló szövedéke mögött újabb és újabb hálók, ameddig a szem ellát. A sorok a végtelenbe nyúlnak. 
   Tekintetem elszakad a falaktól. Gondolatban gyorsan leltárt készítek a látvány többi részletéről. Érzéketlenül. Gépiesen.
   Az a csöpögő hang - egy test lóg fejjel lefelé a szoba közepén a háló alkotta mennyezetről. Nincs feje. A nyak tátongó, vörös köréből vércseppek hullanak a padlóra. Még így, fej nélkül is ráismerek.
   - APA! - sikoltom, hogy majd beleszakadnak a hangszálaim.