Démonmester

   - Grubitsch? - szólal meg Vész herceg, színlelt aggodalommal az arcán. - Jól vagy, kedves fiatal barátom? Tudod folytatni?
   Egy hosszú percig szótlanul bámulok rá.
   Aztán nevetni kezdek.
   - Hát persze hogy tudom! - harsogom, elképesztve a démonmestert. - Ne haragudj, hogy így elhúztam az időt! Próbáltam felidézni, hogy égve hagytam-e a villanyt a hálószobámban, mielőtt lejöttem. 
   - Micsoda? - pislog.
   - Apa ki nem állhatta, ha égve hagytam a villanyokat - mondom, s közben lazán előrecsúsztatom a királynőmet a középső táblán, kiszolgáltatva őt Vész herceg bástyájának. - Tudod, a villanyszámla nem fizeti ki magát. Te lépsz.
   Vész herceg döbbenten mered rám, aztán le a táblára.