A lelkek tava

   -Ki vagy te? - kiáltottam, kipenderülve a függőágyból. - Hol vagyok?

   -Nyugalom, nyugalom - kuncogott az ember és letette a kést. - Nem akartalak vóna megijeszteni, fiam. Ügyeltem rád, míg aludtál. Ménkű sok rák meg skorpió nyüzsög errefelé. Nem akartam, hogy egy is rád akadjon, míg lábra nem állsz. Harkat! - bömbölte. - Magához tért a barátod!

   A kalyiba ajtaja kitárult, és belépett rajta Harkat. A három heg - a párduccal vívott harc emléke - éppoly feltűnően látszott az arcán, mint eddig, de amúgy mintha semmi baja nem lett volna.

   -Aggyisten, Csipkejózsika - vigyorgott rám. - Majdnem két napig... ki voltál ütve.

   -Hol vagyunk? - kérdeztem, miközben remegő lábbal álltam ott. - És ki ez itt?

   -Spits Abrams.